|
Kun Magdolna - Narancsfák alatt
Kun Magdolna - Száz könnycsepp
Narancsfák alatt
Míg élek, visszavágyom a gyönyör szigetére,
Hol kézen fogva sétáltunk a narancsfák alatt,
És minden lopott csóknál előbújt egy percre
A felhők mögött rejtőzködő, ábrándszemű Nap.
Megvillanó fényarcán huncut mosoly éledt,
Mely mindvégig pajkosan nyomunkban haladt,
S miközben szél simogatta a hullámzó tengert,
A táj csendjébe olvadt a boldog pillanat.
Reszkető alkony szállt a tűzfényt játszó estre,
A Hold magához vonzott minden földi szépet,
Mert jól tudta, hogy bűvös varázs ámíthatja
Elkószáló csillagait, mikor földközelbe érnek.
Mesebeli világomnak semmi nem vet véget,
Mert öröklétű szerelmem az idővel halad,
S ha egyszer megpihenek, odamegyek vissza,
Hol oly boldog volt a szív - a narancsfák alatt.
*****
| |
Köszönöm drága Mariann! Ölellek