Markovoc Radmila -  Mez�telenre vetk�zzek?

Az els� v�s�r

   Kishegyesre ker�lt�nk lakni az any�mmal. D�lt a m�sodik vil�gh�bor� , �s az ap�m �gy v�lte, biztosabb helyen lesz�nk egy kis faluban, mint Belgr�dban. Elint�zett mindent, hogy anyai nagymam�mhoz j�hess�nk, mert akkor m�g Vajdas�g nem volt Szerbia r�sze, Magyarorsz�ghoz tartozott. Ismerkedtem a faluval. Hi�nyzott a belgr�di utca, amelynek a v�g�n gesztenyefa �llt a kasz�rnya t�v�ben. Mi gyerekek szerett�nk ott j�tszani, mert a tereb�lyes fa sz�p nagy �rny�kot biztos�tott. M�r akkor is szemf�les kisl�ny, vagy ink�bb csintalan voltam, mert odamentem a katon�hoz, r�mutattam a f�n t�sk�s �lt�zetbe b�jt geszteny�re, �s � felvett a karjaiba, levette a geszteny�t, de �n k�rtem, adjon m�g, m�g. Nevetve megszedettem vele a ruh�csk�m felemet r�sz�be, �s az helyett, hogy megk�sz�ntem volna, m�r akkor is tudtam k�romkodni, de szerencs�re a n�met katona nem �rtette meg, csak intett mosolyogva ut�nam. Az any�m t�volabbr�l figyelte az esem�nyek alakul�s�t. Ismerve engem, att�l tartott olyant teszek, ami�rt nem lesz kedves a katona, m�sr�szt v�rt r�m, mikor indulok hazafel�. A „ sz�p” k�sz�net-nyilv�n�t�som, amikor meghallotta, megharagudott �rte.

   Nem sz�gyelled magad?!  Az a katona kedves volt hozz�d! Szedett neked geszteny�t, amit megf�z�k, �s lesz egy kis ennival�. Most sz�pen vissza m�gy, �s kezet ny�jtasz neki.

Nem nagy kedvem volt, mert bevallom, bizony a f�lsz is j�tt velem. Any�m parancs�nak eleget kellett tenni. Mese nem volt. Sompolyogtam visszafel�. Amikor oda �rtem, a katona r�m n�zett, mosolygott, kezet fogtunk. Lehajolt, �s egy puszit nyomott az arcomra. Visszamentem az any�mhoz.

– Na l�tod, �gy kell megk�sz�nni annak, akivel nem tudsz besz�lni, de m�skor ne menj�l oda, nem mindenki olyan kedves, besz�lni egy�ltal�n nem tudsz vel�k.

– Mi�rt nem tudnak azok ott besz�lni �gy, mint �n?

– Tudnak, csak �k a l�bra azt mondj�k: fuss.

– Nincs is semmi k�ze a l�bhoz.

– Majd ha nagyobb leszel, meg�rted.

   Nem sok�ig kellett v�rnom, hogy meg�rtsem, m�s nyelv is van a vil�gon, nem csak a szerb.

Amint mondtam, hazaj�tt�nk az any�mmal Kishegyesre, ahol egy emberen k�v�l senki sem tudott szerb�l. �tvezetett az any�m a szomsz�dba, ahol k�t l�ny is volt, de �n nagyon hamar hazamentem, mert sehogyan sem �rtett�k meg egym�st. Sokszor kinevettek, mert a szerb nyelvben nincs  a   hang, �s �n kezdetben vagy o-nak vagy � hangnak ejtettem. �szrev�tlen�l, magam sem tudom mikor, de megtanultam magyarul, csak az any�mmal besz�lt�nk szerb�l, v�g�l is, ha ritk�n felkeltettek �lmomb�l, m�rgemben szerb nyelven k�romkodtam. Az iskol�ban is magyar nyelven tanultam, �s sokat kopott a szerb tud�som, ami azut�n ism�t el�j�tt valahonnan a kisagyamban elrejt�zk�d�tt hely�r�l.

   Furcsa volt nekem nem csak a nyelvk�l�nbs�g, de a poros utc�k, sehol beton, m�g h�rmond�ban sem. Ami viszont nagyon tetszett, minden utc�ban v�gig vagy eperfa, vagy ak�cfa (mi bagren�nak nevezt�k), �gy jobban megjegyeztem, mert nagyon hasonl�tott a bagrem (ak�c) sz�hoz.

Piacra n�ha elvezetett az any�m, ahol sokszor megk�rdezt�k:

– Hol vetted ezt a fekete haj� kisl�nyt?

– Egy cig�nyasszonyt�l –, volt a v�lasz.

– Vetted?

– Igen. Nekem nem lehetett gyerekem.

   Soha sem mondtam az any�mnak, mennyire f�jt nekem, amikor letagadott. K�s�bb azut�n, amikor meg�rtettem, a faluban barna, sz�ke haj� gyerekek szaladg�ltak, megbocs�tottam neki.

Egy vas�rnap reggelen megsz�lalt az any�m.

– �lt�zz fel sz�pen, elmegy�nk a v�s�rba.

– Mi az a v�s�r?

– Majd megl�tod. Ott sok ember van, meg gyerek is. �rulnak mindent.

– Veszel nekem valamit?

– Cip� kellene, de majd megl�tjuk, olcs�bb-e, mint a cip�szn�l.

   Izgatottan mentem az any�mmal. Nagymam�m nem j�tt, � elment a templomba Giza nen�mmal. Csak mi ketten igyekezt�nk a v�s�r fel�. Nem gy�ztem betelni a sok l�tni val�val. Volt ott gyapj�, papucs, sz�v form�j� d�szes kal�cs, k�zep�n t�k�rrel, mellette hasonl� d�szes baba, meg csecsebecse. Ezeket n�zegettem, �s t�volabb megl�ttam, ahogyan a lovakat �rult�k. Odacipeltem az any�mat, nem t�g�tottam: gyer�nk a lovakhoz. Az egyik szebb volt, mint a m�sik.

– Nekem nem kell az a kal�csbaba.

– M�zeskal�cs az. Sz�p is, azt�n tudod milyen finom! Ilyent m�g �letedben nem ett�l!

Nem az�rt, de mintha n�gy �vesen nagy tapasztalattal rendelkeztem volna a gasztron�mia ter�n.

– Nekem nem kell a n�zeskal�cs!

– Nem n�zeskal�cs, hanem m�zeskal�cs,

– Nekem akkor sem kell! Vedd meg ezt a lovat!

– A kupec csak hallgatta a p�rbesz�det, �s biztosan mosolygott a bajsza alatt. Megsz�lalt.

Hallod-e te kisl�ny, neked azt�n van �zl�sed. Kiv�lasztottad a legszebb lovat, csak k�t �ves, de nem elad�. Ez az eny�m.

– Adja el a b�csi! Majd lesz mag�nak m�sik. Ugye anyus megveszed?

– Megveszem, de most nem vezethetj�k haza, mert el�bb helyet kell neki k�sz�teni a teh�n mell�, az ist�ll�ban.

– Akkor hogy j�n haza? A b�csi nem tudja, hol lakunk.

– Dehogynem tudom, ott abban a poros utc�ban. van mellettetek is h�z, meg a m�sik fel�n is. Na, l�tod, tudom hol laktok.

– Hogy h�vj�k a nagymam�m? – k�rdeztem a biztons�g kedv��rt.

– Vera n�ni - s�ghatta meg neki az any�m.

– Biztos elhozza a lovat?

– Biztos.

– Anyus, �n itt maradok, te csak eredj a v�s�rba.

– Dehogy maradsz itt. Cip�t kell venni.

   Elk�sz�nt�nk a b�csit�l, a lovat megsimogattam, �s boldogan mentem az any�mmal a t�megbe, keresni cip�t a l�bamra. Az egyik nagy volt, a m�sik kicsi, a harmadik cs�nya, �gy nem lett cip�m, de valami kis m�zes figur�t vett az any�m.

Amikor haza �rt�nk, nagymam�m, meg Giza otthon voltak. Giza megsz�lal.

– Hoztatok v�s�r fi�t?

– Mit?

– H�t v�s�rfi�t.

– Nem, de lovat azt vett�nk.

– De nagy szam�r vagy! A v�s�rfia aj�nd�k a v�s�rb�l.

– Anyus van neked a v�s�rnak fia?

– Van.

– Ezzel �tny�jtotta a m�zes figur�t, meg a krumplicukrot

   �n hi�ba v�rtam a lovam, sehogyan sem �rkezett meg… Az any�m azzal vigasztalt, majd a t�len hozz�k a lovat, most dolgoznak a hat�rban, de bizony hi�ba j�tt el a hideg t�l, h�val bor�totta be az eg�sz falut, de a l�nak a patanyoma sem l�tszott a h�ban.

*****

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s